Balassagyarmat

Balassagyarmathoz kötődő híres emberek

Madách Imre:

Az ember tragédiájának írója 1823- ban született a Nógrád megyei Alsósztregován (ma Sk.). Egyetemi tanulmányainak befejezése után  hivatali teendőket vállal. 1841-43: aljegyző, 1844-46: táblabíró, 1846-48: megyei főbiztos. Balassagyarmaton ismerkedett meg feleségével, Fráter Erzsébettel. 1861-ben Balassagyarmaton választják meg Nógrád megye képviselőjévé. 1864-ben halt meg, sírja az alsósztregovai kastély parkjában található.

Mikszáth Kálmán:

1847-ben Szklabonyán született. 1871 elején került Balassagyarmatra. Mauks Mátyás szolgabíró mellett dolgozott a megyeházán. Június 15.-én megnyerte az Igazmondó pályázatát "Ami a lelket megmérgezi" című elbeszélésével. Még 1871 végén otthagyta a szolgabírói hivatalt, és ügyvédsegéd lett Balás Józsefnél. 1873-ban megindult Nógrádi Lapok főmunkatársa lett. Elhunyt édesapja, majd édesanyja is, így végleg elhagyja Balassagyarmatot, és Pestre költözik. Budapesten hunyt el 1910-ben, sírja a kerepesi temetőben található.

Szabó Vladimír:

Festőművész, grafikus. 1905 december 5-én született Balassagyarmaton. 1939-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Művészetének állomásai: Budapest, Párizs, Róma, Budapest. Részletező megformálású műveit gazdag fantázia, meseszerűség vagy gretoszk humor jellemzi. Kiváló művész, kétszeres Munkácsy -díjas. 1961-ben hunyt el ,sírja Budapesten található. Állandó kiállítása Balassagyarmaton a Városi Képtárban tekinthető meg.

Nagy Iván:

Genealógus, történetíró 1824-ben született Balassagyarmaton. Fiatalon végigharcolta a szabadságharcot, élményeit és bujdosását verses naplójában örökítette meg. Leghíresebb a tizenhárom kötetes Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal című munkája. 1860-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1874-től rendes tagja. Nyugdíjazása után a Nógrád megyei Horpácson telepedett le, és itt is hunyt el 1898-ban.

Komjáthy Jenő:

1858-ban Szécsényben született. A balassagyarmati Polgári Fiúiskola (ma Balassi Bálint Gimnázium) tanára volt 1833 és 1885 között. 1885-ben egy elmérgesedett társasági vita miatt kérte áthelyezését. 1894-ben nyomdába adta költeményeit, a kötet 1895 januárjában készült el A homályból címmel, amikor kórházi kezelésre utazott Budapestre. A Vöröskereszt Egylet budapesti kórházában váratlanul meghalt, halálának oka máig ismeretlen.

Baranyi Dezső:

1909. február 16-án született a Nógrád megyei Ecsegen. Gyermekkorában tanult meg hegedülni autodidakta módon. A kottát, mint a legtöbb cigánymuzsikus nem ismerte. Fiatalon került Balassagyarmatra, ahol saját bandájával húzta a talpalávalót. 1962 január 12-én hunyt el Balassagyarmaton.

Bérczy Károly:

Író és műfordító. 1821-ben Balassagyarmaton született. Édesapja Nógrád megye első főorvosa volt. Vácott és Pesten tanult, 1842-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Részt vett Buda 1849. májusi sikeres ostromában. A világosi fegyverletétel után egy ideig Nógrád vármegyében bujkált.
Szentimentális verseivel valamint elbeszéléseivel már az 1840-es évek irodalmi életében nevet szerzett. Rajongott Puskinért, ezért megtanult oroszul, és lefordította az Anyegint. 1859-ben MTA, 1862-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1867-ben hunyt el Pesten.

Horváth Endre:

Grafikus művész, pénz és bélyegtervező. Pozsony megyei Bazinban született 1896-ban. Balassagyarmaton érettségizett 1914-ben a Polgári Fiúiskolában (ma Balassi Bálint Gimnázium) Az Iparművészeti Főiskola Grafika szakán tanult 1919-től. 1926- ban a Pénzjegy nyomdába került, ahol elsajátította a réz -és acélmetszés tudományát. Neve Európában közismert lett. 1939-től a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének Választmányi tagja, és a Magyar Nemzeti Bank felügyelője lett. 1943-ban megválasztották a Magyar Iparművészek Országos Egyesülete ügyvezető alelnökévé.
1954. október 13-án szívroham következtében hunyt el. Temetése Balassagyarmaton történt.

Rózsavölgyi Márk:

Zeneszerző, hegedűvirtuóz. 1789-ben Balassagyarmaton született. Balassagyarmatról 12 éves korában került el, Nyitrán majd Pozsonyban folytatta tanulmányait. Később Prágában képezte magát. Majd visszajött Pestre és egy nagykereskedőnél  könyvelői állást vállalat. Közben többek biztatására hangversenyeket adott, majd korábbi állását otthagyva az akkori Magyar Színház igazgatója lett. A XIX. század első felének legismertebb muzsikusa, az első magyar társastánc megalkotója, a "csárdás atyja".
Sikerei mellett sok kudarc is érte, elhagyatottan, betegen alt meg 1848-ban.

Szabó Lőrinc:

Költő, műfordító, az Ady utáni magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Miskolcon született 1900. március 31-én. Édesapját, aki mozdonyvezető volt, 1900 és 1908 között két alkalommal is Balassagyarmatra helyezték. Itt a Templom utca (ma Szabó Lőrinc) 10. szám alatt laktak. Az itt eltöltött három év felejthetetlen volt a költő életében, többször visszatért a városba, több költeményben visszatérnek gyermekkori élményei.
Tanulmányait Debrecenben végezte, majd 1919 őszén Budapestre került. Az Est című lap munkatársa lett, majd 1927-ben a Pandora című lap szerkesztője. Első kötete 1922-ben jelent meg, Föld, erdő, Isten címmel. legismertebb kötete pedig 1947-ben (Tücsökzene). Budapesten hunt el, sírja a Kerepesi temetőben, a művészparcellában van.