|
A falu története
A Záh nemzetség ősi birtoka. A helység határához tartozik a nemzetség nevére emlékeztető Záhfalva is. 1281-ben a Záh nembeli Tiborcz a helységnek Szügy felé eső, Záhtelke nevű részét, fiának, Istvánnak a beleegyezésével vejének, Haraszti Simonnak adta. A XIV. században a Kacsics nembeli Szécsényi Kónya birtoka volt, aki még 1330-ban Ákos nembeli Cselen fia és Sándor fia Jánosnak ajándékozta. Háláját fejezte ki ezzel, mert ez utóbbi személy, mint alétekfogó, éppen helyettesítette őt Károly Róbert asztalánál Zách Felicián híres merényletekor.
A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott, 14 adóköteles házzal a nógrádi szandzsákban. 1598-ban Marczali István volt a földesura. 1633-34-ben ismét a behódolt falvak között szerepel és ekkor öt adóköteles házzal vették fel az összeírásba. 1715-ben 11 és 1720-ban 15 magyar háztartását írták össze. 1740-ben a Básthy család volt az ura. 1754-55-ben Tornyos István volt itt birtokos. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, Básthy Pál, János és Samu, továbbá az Uzovics és a Tornyos családok.
1799: "Marczal. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szécsénhez háromnegyed mértföldnyire, határja meg lehetős, vagyonnyai külömbfélék."
1826-ban Rajcsányi Borbála, a Tornyos család és a Básthy örökösök, később a Szent-Ivány és az Ebeczky családok.
1851: "Marczal, magyar falu Nógrád vmegyében: 692 kath., 35 evang., 15 ref., 14 zsidó lakos, kath. paroch. szentegyházzal, postahivatallal. Határa termékeny, szőlőhegye nagy kiterjedésű s igen híres fejér és vörös bort terem, az uraság eredeti schweiczi tehenészete különösen szép, erdeje is derék. Földes ura gr. Széchenyi Pál."
Egy 1911-es forrás szerint "Jelenleg Sztranyavszky Gézának és Weisz Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli két úrilak közűl az egyiket Uzovics Mózes építtette. Ez neje révén a Szent-Ivány családra szállott A másikat az Ebeczky család építtette s ez most Sztranyavszky Gézáé."
1907-ben kőkori leleteket tártak fel a közelben, s egy kettős gyűrűvel védett földvár is állt itt, amit egyes vélekedések szerint a szlávok építettek a népvándorlás korában. Az 1966-ban Rosner Gyula és Gádor Judit által a Kerekdombon végzett ásatás azonban az ott talált cseréptöredékek és cölöpnyomok alapján a vár Árpád-kori eredetére utal a korábbi vélekedésekkel szemben.
A községhez tartozik Söj-puszta, mely 1327-ben puszta földterületként az oklevelekben már említve van. A XV. században önálló község volt s a török alatt pusztult el. Söj-pusztán a 18. század végétől a második világháborúig jelentős majorsági gazdálkodás folyt.
|