|
A falu története
Patak község neve 1255-ben a tatárjárás után IV. Béla király idejéből származó oklevélben szerepel először. Az iratok alapján megállapítható, hogy a település a vízfolyásáról kapta a nevét, és az esztergomi érsekség birtoka volt. A középkorban jelentékeny hely volt. 1434-ben már városi kiváltságokkal birt. A XV. század elején a magyar király birtokában találjuk. 1421-ben Szécsényi László vette zálogba 5000 forintért. Később, Dejtárral együtt, Palóczi György esztergomi érsek vette zálogba, kit 1436-ban e birtokokba is iktattak.1438-ban Albert király Zsigmond utódja Patakot és Dejtárt örök adományul az esztergomi érsekség birtokába juttatta. A kiadott oklevelek szerint 1397-től a török hódoltság idejéig önálló plébániával rendelkezik. Sajnos az első plébános neve ismeretlen. A község gyors fejlődésnek indul, példaként említendő, hogy 1431-ben városi kiváltságokkal rendelkezik. 1598-ban pedig Vásáros Patak néven említik. Drégely várának elfoglalása után a templom és a plébánia is elpusztult, a lakosság elmenekült. 1634-ben a kiküldött vizitátor Apáti Márton Patakon járva írja: A Pataki plébániának nincs semmi jövedelme, felszerelése, sőt maga a templom is le van rombolva. Patak község valószínűleg Vadkert filiája, azaz leányegyháza lesz. Az első pataki presbiter lelkész Kecskeméti Bálint, akinek a nevével találkozunk. Meg kell említenünk, hogy 1668-tól 1700-ig az úgynevezett licentiátussal (tanításra jogosult személy) rendelkező prédikátorok látják el a községet. 1634-ben a virágzó mezővárosból már csak 5 adóköteles ház került összeírásra, míg 1598-ban mikor Vásáros Patak néven szerepelt 31 adóköteles házzal került összeírásra. Így nem csoda, hogy elveszítette mezővárosi rangját, s visszasüllyedt a jobbágyfalvak sorába. Az úrbéri rendezéskor továbbra is az egyetlen földesúr az esztergomi érsekség, aki szokatlan megoldást alkalmazott, ugyanis a házas zselléreknek is juttatott némi szántóföldet a községben. A jobbágy felszabadításkor a falu lakosai és az esztergomi érsekség, mint földesúr nem tudtak békés úton megegyezni. A vita tárgyát minden bizonnyal az úrbéres jobbágy és zsellértelkek száma képezte. A pert lezáró ítélet a mai napig nem került elő. 1785-ben Patakon 110 házban 127 család, illetve 816 fő lakott. Ez azt jelenti, hogy egy lakásra 7,4 fő jutott. Oktatásügy: az első hitelt érdemlő adat a falu oktatási szerkezetére Mária Terézia 1777-ben kiadott rendeletét megelőző országos felmérés időszakából, vagyis a XVIII. század 70-es éveinek elejéről származik. Aminek a lényege: az állam által irányított, egységes felépítésű iskolarendszer. A községben 1772-ben 20 tanulónak oktatták az írást, olvasást. Az első tanító neve Molnár György, aki a Hont vármegyei Nyékről származott. A tanító jövedelme a következőkből tevődött össze. A falu lakosai 4 köblös szántót vetettek el neki, ezen kívül minden jobbágytól kapott 1/2 pozsonyi mérő búzát, a házaspároktól 25 dínárt, tanulónként pedig 1 forintot. 1876-77-ben a falu 4 osztályos római katolikus népiskolájában Mohay Gyula tanító 63 leánynak, ugyanannyi fiúnak oktatta a hit- és erkölcstant, írást, olvasást, számolást a 10-es számrendszerben, földrajzot, történelmet és az új mértékeket. Az 1848-as szabadságharc nem volt különösebb hatással a község életére. Két alkalommal volt nagy kolera járvány a községben 1866-ban és 1873-ban. Szintén két ízben pusztította tűzvész a községet, 1882-ben és 1905-ben. Az 1930-as világválság a községben is éreztette hatását. Nagy volt a munkanélküliség, a kereset csupán a létfenntartást biztosította. A középparasztság eladósodott. A nincstelen agrárproletárok pedig máshol kerestek munkát. A II. Világháború alatt a községben harc nem volt. A község felszabadítása 1944. december 9-én történt. Ez időben 5-6 kiskereskedelmi bolt, 5 kocsma működött a községben, szinte valamennyi magánkézben. 1945 tavaszán elég nehéz körülmények között indult meg a mezőgazdasági termelés. Az állatállományt hol a német, hol az orosz tizedelte meg. Mindezek ellenére 1945 tavaszán 100 igénylő között 260 kat. hold földet osztottak szét. 1949-ben megalakult az első mezőgazdasági szövetkezet 50 taggal. A falu többi lakója egyénileg gazdálkodott. 1960-ban újjáalakult a termelőszövetkezet 292 létszámmal. Ebből 92 tag, 120 járadékos és 64 fő alkalmazott volt. A szövetkezet profilja gabonatermesztés, állattenyésztés ( hús-és tejhasznosítású) később a bogyósgyümölcs termesztése. A község közigazgatásilag a dejtári körjegyzőséghez tartozott 1949-ig. 1950. október 22-én megválasztották az új hatalmi szervezet tagjait a tanácstagokat, 30 tanácstagot és ezekkel egyenrangúan 30 póttagot. A községben 1948-ig római katolikus egyházi iskola volt. A tanfelügyeletet az esztergomi egyházmegyei tanfelügyelőség gyakorolta. A jelenlegi iskola 1965-ben épült négy osztállyal. Az óvodában ekkor 40-50 gyermek járt , 2 óvónő felügyelete mellett. 1945 előtt egy állami népművelési intézmény volt a községben a Levente Egyesület. Emellett két egyházi un. Kalot, Katolikus Legényegylet és a Kalász, Katolikus Leányegylet működött. |