A falu története

Vára a XIV. század elején már fennállott. Várát - Castellanum de Zonda néven - és várnagyát, 1301-ben és 1347-ben említik az oklevelek. 1331-ben írtak Széchy Péter királyi várnagyról, aki Szanda várából parancsolt a váruradalomhoz tartozó környékbeli népeknek, akik különböző földesúri szolgáltatásokkal tartoztak a magas kővárban élőknek. Luxemburgi Zsigmond király kedvelt híveinek, a Pásztói családnak adományozta, majd a Csetnekiek kezére jutott. Mivel ők részt vettek Nápolyi László trónkövetelő oldalán a lázadásban, a győztes Zsigmond elkobozta, és feleségének Cillei Borbála úrnőnek adta át, aki a befolyt jövedelmekből tartotta fenn fényes udvartartását. 1387-ben Zsigmond király a Csetneki családnak adományozta. 1424-ben már Borbála királyné birtokában találjuk, de 1439-ben Albert király elvette Borbála királynétól és nejének, Erzsébet királynénak adományozta. A helység ekkor már városi kiváltságokkal bírt. Erzsébet királyné a várat Farkas László budai polgárnak zálogosította el, majd ismét elvette tőle és a zálogösszeg lefizetésének kötelezettsége mellett, Zágorhidi Demeternek adományozta, I. Ulászló király azonban 1440-ben a Rozgonyiaknak és a Nánai Kompolthiaknak adta. 1465-ben a Lábatlani család birtokában találjuk, melynek tagjai az esztergomi érseknek adták el. 1460-ban Szécsényi László véres csatát vívott is a csehekkel. 1766-ban Kollár Pétert iktatják a község és a vár birtokba. 1474-ben és 1490-ben a Báthoryak birtokában találjuk. 1804-ben a Zágorhidi Tárnok család perel e vár miatt az esztergomi érsekkel. 1546 táján a vár a törökök birtokába került, mivel a XVI. században, az akkori birtokosa, a Báthory főnemesi család csak kismértékben erődítette meg a jelentéktelen várat. Szanda is - Nógrádhoz hasonlóan - a budai pasa zsákmánya lett, s az 1549-es zsoldkönyv szerint 235 főnyi török csapat védelmezte a várat. Híres várkapitánya, Hubiár aga a bujáki vár alatti réten vívott párviadalt Kapitán Györggyel, a hollókői parancsnokkal, egy rab váltságdíján való vitájuk eldöntése végett. Tinódi Lantos Sebestyén tollából maradt fenn a párbaj leírása, melyből megtudhatjuk, hogy a szembenálló felek vitézül harcoltak, így végül mindketten a maguk igazát bizonygatva tértek haza saját váraikba.

1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány visszafoglalta a törököktől. A törökök ugyanis ezt megelőzőleg a saját szakállukra időnként "kalandozásra" indultak, azaz végig fosztogatták a környéket, 1551-ben egy ilyen rablóhadjárat után némiképp lerészegedve pihenték ki az út fáradalmait, amikor Horváth Bertalan balassagyarmati kapitány az embereivel rajtuk ütött, és utolsó szemig levágták őket. A balassagyarmati magyar vitézek a legenda szerint egy rejtett üregen keresztül hatoltak be a hegyi erősségbe, s meglepték az ellenséget. A győztes keresztény katonaság elvonulása során felrobbantotta falait, hogy többé ne szolgálhasson a "pogány" búvóhelyéül. Ennek ellenére az 1568-as zsoldjegyzék szerint már ismét 31 fős török őrség volt benne. A XVIII. század elején, a Rákóczi szabadságharc idején azonban már semmilyen stratégiai jelentősége nem volt.

1598-ban Lónyay Albert volt a helység földesura. 1715-ben hat magyar és két tót, 1720-ban öt magyar és négy tót háztartást írtak itt össze. A XVIII. század első felében a Sréter család, 1770-ben Sréter Pál, Mihály, István és György árvái, továbbá Goszthonyi András és Raksányi özvegye voltak a földesurai, később pedig a Sréter családon kívül még: Fajnor, a Révay és a Korodiny családok.

1799: "Szanda. Régi omladozott Vár Nógrád Vármegyében, épült igen magas, és meszsze ellátást szolgáltatható hegyen. Hajdan Lónyai Nemzetség is bírta mintegy két száz esztendeig. Régi nevezetes épületeinek most már tsak szomorú maradványai szemlélhetők. Szanda falunak határja középszerű."

1851: "Szanda, magyar-tót falu Nógrád vmegyében, 387 kath., 24 evang., 11 ref., 3 zsidó lakossal. Szép makkos erdővel bir. Földes ura a Sréter nemzetség. A régi öszveomlott Szanda vára csak 1 fertálynyira esik a helységtől. Utolsó posta Balassa-Gyarmat."

1911-ben Vizy Zsigmondné báró Kaas Etelka, Korodiny Gyula, Sréter Ferencz és Elfer Dániel a nagyobb birtokosai. Az egykori úrilakok közűl a Vizy Zsigmondnéét a Fajnor család építtette a XVIII. század második felében, a Korodiny-félét a Korodiny család a XIX. század elején, a harmadikat Sréter Ferencz 1892-ben s végül a negyediket Elfer Dániel 1895-ben. A község az Ó-Szanda nevű dűlőben feküdt, a hol a régi község házainak és templomának romjai még a XIX. század elején fennállottak.

AKTUÁLIS HÍREK:

1. hír ...

2. hír ...

3. hír ...